Mi történik Dejtáron? – avagy gólyák és a fészekkamera
Nagy a riadalom manapság és az ügyintézési kedv a dejtári gólyakamera kapcsán az éterben. Sokan aggódnak, részben jogosan az ott zajló vagy éppen nem történő események miatt. Ennek a cikknek a célja a tájékoztatás és a kedélyek megnyugtatása.
Minden évben számos madár fészekalja pusztult el a természetben különféle okok miatt, melynek nagy része természetes eredetű. A gólyáknál is ez a helyzet, már idén is sok fészekből történtek tojáskidobások vagy tűnt el az egyik-másik öreg madár a fészekből. A természetvédők nem tudnak és nem is céljuk beavatkozni minden esetben, amikor valaki valamilyen gondot, problémát sejt. A gólyák jórészt településeken belül fészkelnek és így szem előtt vannak, ráadásul néhány fészek bekamerázásra került, így ország-világ látja mi történik vagy éppen mi nem ott. Ez sokakban mély érzelmeket kelt és annyira beleélik magukat az eseményekbe, hogy szinte családtaggá válnak. Ilyen érzelmi töltettel nehéz reálisan látni a helyzetet, mit kell, mit lehet, és mikor kell tenni a gólyák védelme érdekében.
Első fontos dolog, amit el kellene fogadni, hogy a kamera nem egy madárvédelmi berendezés, hanem egy megfigyelési eszköz, tehát nem az a célja, hogy mindenáron a sikeres költést biztosítsa. Az, amint látjuk, hogy verekednek a gólyák, dobják ki egymás tojásait, esetleg fiókáit, nem ok a beavatkozásra, ez a természet rendje, szolgálja azt, hogy megfelelő minőségű szülőktől megfelelő utódok jöjjenek csak világra. Ne feledjük ezeknek a vadállatoknak nem az udvarunkban, szobánkban kell túlélniük, hanem a vadonban…
A második: csak akkor merülhet fel a természetvédelmi célú beavatkozás lehetősége, amennyiben biztos az ok és tényekkel tudjuk alátámasztani annak szükségességét. Tehát a feltételezések és belegondolások, beleérzések nem segítenek a tisztánlátásban.
Harmadik: ha beavatkozunk, akkor a teljes folyamatot végig kell gondolnunk, meg kell szerveznünk a siker érdekében, hogy legyen értelme annak, amibe belekezdtünk.
Mi történt, mi történik Dejtáron? A tegnapi nap folyamán nem jött haza a hím madár a fészekbe. Természetes ez? Nem, de fogalmunk sem volt mi történt a madárral. A tojó szorgalmasan kotlott nem hagyta el a fészket, őrizte tojásait. Megpróbáltunk helyben informálódni és ennek köszönhetően ma egy idős néni kertjében megtalálták a madarat.
A kerítéstövében várta sorsát...
Azonnal a Bükki Nemzeti Park munkatársaival a helyszínre mentünk és elhoztuk a sérült gólyát. Innen állatorvoshoz került, ahol elsősegélyben részesült. Holnap pedig a budapesti állatkert madármentő állomására tervezzük elszállítani.
Dejtári hím gólya az állatorvosra várva
Dejtári hím gólya sérülése már kitisztítva
Mi lesz a tojóval? Nem fog elpusztulni, érte nem kell aggódni emiatt. Mi lesz a tojásokkal? Egyenlőre a lehető legjobb helyen vannak, anyjuk alatt. Nyilván a tojó el fogja előbb-utóbb hagyni őket, de addig, amíg nem vagyunk bizonyosak a mi történt, sem szakmai, sem erkölcsi jogunk nincs tőle elvenni tojásait.
Dejtári kamera képe 2015-05-21 este
Mi zavarja legjobban a madarakat, miért nem avatkozunk be korábban? Ehhez fontos azt megértenünk, hogy a madarak a célirányos zavarásra a legérzékenyebbek, főleg a költés alatt. Ezért fészkekhez a lehető legkevesebb alkalommal megyünk közel, különösen a tojásrakás és kotlás alatt. A nagytestű, évről-évre egy-egy fészket használó madárfajoknál ez még fokozottabban érvényes. Náluk a sikeres fészekfoglalás, kotlás, költés egyre-egyre erősebb visszatérésre ösztönző inger és tapasztalt. Ezért meg kell gondolni azt is, hogy adott esetben érdemes-e a tojásokat vagy fiókákat „kimenteni”, a szülőmadár szempontjából a fészket kifosztani…
A továbbiakban ezért szeretnénk kérni, hogy az aggódók és ügyintézésre serkentők gondolják át, hogy mikor, mit, kinek írnak, hogyan nyilvánulnak meg fórumokon és hol keresnek „illetékeseket”.
Ma többen a dejtári polgármesteri hivatalt is megkeresték és felhívták, hogy valami kétes eredményt kicsikarjanak „jól értesültségük” kapcsán.
Képzeljék el, hogy az ügyintézőt milyen sokk érte, amikor egy betelefonáló ezzel kezdte a beszélgetés: „Tudja-e milyen TRAGÉDIA van készülőben Dejtáron?”
Tehát kérnénk, ne keltsünk PÁNIKOT!
Ne keltsünk rossz érzést másokban!
Ne próbáljunk a számítógép képernyője mellől megoldani terepi dolgokat!
Ne biztassunk senkit olyan helyekre való felmászásra, ami életveszélyes!
Ne találjuk ki, hogy kinek, mit kellene cselekedni, hogy mi magunkat, a saját érzéseink alapján megnyugtassuk!
A megértést Köszönjük!
Külön köszönet a hím gólya mentésében részvevő dejtári lakosoknak, önkormányzati és BNPI dolgozónak, illetve Mag Béla állatorvosnak a kezelésért!
