Mi történik Dejtáron? – avagy gólyák és a fészekkamera

Nagy a riadalom manapság és az ügyintézési kedv a dejtári gólyakamera kapcsán az éterben. Sokan aggódnak, részben jogosan az ott zajló vagy éppen nem történő események miatt. Ennek a cikknek a célja a tájékoztatás és a kedélyek megnyugtatása.

Minden évben számos madár fészekalja pusztult el a természetben különféle okok miatt, melynek nagy része természetes eredetű. A gólyáknál is ez a helyzet, már idén is sok fészekből történtek tojáskidobások vagy tűnt el az egyik-másik öreg madár a fészekből. A természetvédők nem tudnak és nem is céljuk beavatkozni minden esetben, amikor valaki valamilyen gondot, problémát sejt. A gólyák jórészt településeken belül fészkelnek és így szem előtt vannak, ráadásul néhány fészek bekamerázásra került, így ország-világ látja mi történik vagy éppen mi nem ott. Ez sokakban mély érzelmeket kelt és annyira beleélik magukat az eseményekbe, hogy szinte családtaggá válnak. Ilyen érzelmi töltettel nehéz reálisan látni a helyzetet, mit kell, mit lehet, és mikor kell tenni a gólyák védelme érdekében.

Első fontos dolog, amit el kellene fogadni, hogy a kamera nem egy madárvédelmi berendezés, hanem egy megfigyelési eszköz, tehát nem az a célja, hogy mindenáron a sikeres költést biztosítsa. Az, amint látjuk, hogy verekednek a gólyák, dobják ki egymás tojásait, esetleg fiókáit, nem ok a beavatkozásra, ez a természet rendje, szolgálja azt, hogy megfelelő minőségű szülőktől megfelelő utódok jöjjenek csak világra. Ne feledjük ezeknek a vadállatoknak nem az udvarunkban, szobánkban kell túlélniük, hanem a vadonban…

A második: csak akkor merülhet fel a természetvédelmi célú beavatkozás lehetősége, amennyiben biztos az ok és tényekkel tudjuk alátámasztani annak szükségességét. Tehát a feltételezések és belegondolások, beleérzések nem segítenek a tisztánlátásban.

Harmadik: ha beavatkozunk, akkor a teljes folyamatot végig kell gondolnunk, meg kell szerveznünk a siker érdekében, hogy legyen értelme annak, amibe belekezdtünk.

Mi történt, mi történik Dejtáron? A tegnapi nap folyamán nem jött haza a hím madár a fészekbe. Természetes ez? Nem, de fogalmunk sem volt mi történt a madárral. A tojó szorgalmasan kotlott nem hagyta el a fészket, őrizte tojásait. Megpróbáltunk helyben informálódni és ennek köszönhetően ma egy idős néni kertjében megtalálták a madarat.

A kerítéstövében várta sorsát...
A kerítéstövében várta sorsát...

Azonnal a Bükki Nemzeti Park munkatársaival a helyszínre mentünk és elhoztuk a sérült gólyát. Innen állatorvoshoz került, ahol elsősegélyben részesült. Holnap pedig a budapesti állatkert madármentő állomására tervezzük elszállítani.

Dejtári hím az állatorvosra várva
Dejtári hím gólya az állatorvosra várva

Dejtári hím gólya sérülése már kitisztítva
Dejtári hím gólya sérülése már kitisztítva

Mi lesz a tojóval? Nem fog elpusztulni, érte nem kell aggódni emiatt. Mi lesz a tojásokkal? Egyenlőre a lehető legjobb helyen vannak, anyjuk alatt. Nyilván a tojó el fogja előbb-utóbb hagyni őket, de addig, amíg nem vagyunk bizonyosak a mi történt, sem szakmai, sem erkölcsi jogunk nincs tőle elvenni tojásait.

Dejtári kamera képe 2015-05-21 este
Dejtári kamera képe 2015-05-21 este

Mi zavarja legjobban a madarakat, miért nem avatkozunk be korábban? Ehhez fontos azt megértenünk, hogy a madarak a célirányos zavarásra a legérzékenyebbek, főleg a költés alatt. Ezért fészkekhez a lehető legkevesebb alkalommal megyünk közel, különösen a tojásrakás és kotlás alatt. A nagytestű, évről-évre egy-egy fészket használó madárfajoknál ez még fokozottabban érvényes. Náluk a sikeres fészekfoglalás, kotlás, költés egyre-egyre erősebb visszatérésre ösztönző inger és tapasztalt. Ezért meg kell gondolni azt is, hogy adott esetben érdemes-e a tojásokat vagy fiókákat „kimenteni”, a szülőmadár szempontjából a fészket kifosztani…

 

A továbbiakban ezért szeretnénk kérni, hogy az aggódók és ügyintézésre serkentők gondolják át, hogy mikor, mit, kinek írnak, hogyan nyilvánulnak meg fórumokon és hol keresnek „illetékeseket”.

Ma többen a dejtári polgármesteri hivatalt is megkeresték és felhívták, hogy valami kétes eredményt kicsikarjanak „jól értesültségük” kapcsán.

Képzeljék el, hogy az ügyintézőt milyen sokk érte, amikor egy betelefonáló ezzel kezdte a beszélgetés: „Tudja-e milyen TRAGÉDIA van készülőben Dejtáron?”

Tehát kérnénk, ne keltsünk PÁNIKOT!

Ne keltsünk rossz érzést másokban!

Ne próbáljunk a számítógép képernyője mellől megoldani terepi dolgokat!

Ne biztassunk senkit olyan helyekre való felmászásra, ami életveszélyes!

Ne találjuk ki, hogy kinek, mit kellene cselekedni, hogy mi magunkat, a saját érzéseink alapján megnyugtassuk!

A megértést Köszönjük!

Külön köszönet a hím gólya mentésében részvevő dejtári lakosoknak, önkormányzati és BNPI dolgozónak, illetve Mag Béla állatorvosnak a kezelésért!

jordan shoes for sale outlet leather