Kikeltek a dejtári kis gólyák – avagy gólyamentés margójára
A nagy riadalom és sok aggódás után örömmel közölhetjük, hogy ma a negyedik tojásból kikelt a fióka. Ezzel a dejtári gólyamentés újabb szakasz zárult le. A keltést a Börzsöny Alapítvány önkéntesei végezték. Köszönet érte!
A kikelt dejtári fiókák új „fészkükben”, május 24-28 keltek, 74-84 grammosan - teljes a fészekalj (fotó: Börzsöny Alapítvány)
Mint azt korábbi cikkükben írtuk, beavatkozásokat csak kellő indokkal és átgondoltan szabad végezni, még oly egyértelműnek látszó esetekben is, mint a dejtári. Azt is írtuk, hogy a mentési folyamatban a felnőtt madarak prioritást élveznek az ismeretlen állapotú tojásokkal szemben. Ez itt így is történt és meglátásunk szerint akkor is sikeresnek kellene megítélni az akciót, ha csak az öreg madarat sikerült volna megmenteni. Persze mi is nagyon örülünk, hogy van kikelt fióka, pláne, hogy mindegyik kikelt. Ez további felelősséget ró ránk, hogy felerősítsük és sikeresen visszahelyezzük őket a természetbe, mert ez a cél, és az igazi sikere a tojásokkal való erőfeszítéseknek. Arra, hogy erre jó esélyünk van Picur és testvéreinek története a legjobb példa.
A budapesti állatkertből is érkeznek a jó hírek. Az öreg madár is kezd jobban lenni, ma már önállóan evett. Ez jelentős előre lépés, egy olyan egyednél, amely annyira ki volt száradva a nagy vérveszteségtől annyira, hogy infúzióra szorult. Első ellátáskor még a vénáját is alig találta meg az állatorvos. Sokkos állapoton túl van és pár napja táplálékot elfogad, mától pedig újra önálló. Ez nagy reményekre jogosít minket a természetbe való visszaengedhetőségével kapcsolatban.
Mindeközben a dejtári gólyafészekben is zajlik az élet, a természet rendje „helyreállt”, s egy újjáalakult pár foglalja, védi a fészket. A párba-állás, a tojások elszállítása után nagyon hamar megtörtént, s azóta nagyban folyik a párzás és a fészek tatarozása. Az, hogy ennek a folyamatnak mi lesz a vége, azt a kamerákon keresztül, mindenki láthatja. Megjegyzem a sérülés és a mentés előtt egy közeli fészektartón már „készen” állt egy pár, melynek tagjai a korábbi napokban többször is rá-rárepültek a fészekre.
Az új pár a tartón május 21-én, az öreg gólya mentésekor – alkalomra várva…(fotó: Papp Ferenc)
Az új pár egyik tagja bizonyosan ebből a párból van. Ennek kapcsán viszont a faluban és neten is kaptunk, olyan megjegyzést, hogy ugyan miért is vettük el az eredeti pár tojásait? A mentések kapcsán erre a kérdésre is fel kell készülni. Itt ugyan könnyű helyzetben vagyunk, mert a kamera szinte mindent rögzített, de gondoljuk bele, hogy egy nem bekamerázott fészek esetében is ilyen biztosak lennénk, hogy nem az eredeti pár van a fészken? Természetesen a történtek ismeretében teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az egyik szülő eltűnése/lecserélődése és a kotlás megszakadása a tojások/embriók pusztulásához vezetett volna.
Különféle közösségi oldalakon sokan fejezik ki szimpátiájukat az ügyben, sok felkérést, felszólítást is kaptuk az ügyben. Sajnos, pár helyen „szakértők”, már elve ítéletet hoztak a munkákkal és tevékenységünkkel kapcsolatban, sőt többen már nyilvánosan is temették a tojásokat… Kérem, hogy legyünk bizalommal a szakemberek iránt és próbáljunk az érzelmeinken úrrá lenni, mikor egy-egy bejegyzést írunk és reagálunk, mert a pánik és átgondolatlanság nem vezet jóra.
A természetvédelmi szempontú beavatkozás elején járunk még, s az eddig sikerek további feladatokat teremtenek, de egyenlőre minden a tervek szerint halad és a vége reméljük olyan happy end lesz, mint Picur esetében.