Az utolsó öreg gólyánk is előkerült Afrikában - Varbó is üzent
Az öreg gólyák közül Varbó maradt legtovább rejtve a GSM tornyok hatósugarától. Több mint 2,5 hónapon át nem érkeztek tőle adatok! Utoljára szeptember elején még a sivatagi átkelés előtt, a Nílus mellől, Szudánból jelentkezett. Azóta ő is a másik két öreg gólyánkhoz (Horka, Dalma) hasonlóan elkerülte a civilizáltabb területeket és a füves szavannákon tartózkodott, s nem tudtuk merre jár.
Tegnap a Csád-tó kellős közepéről, Csád - Niger - Nigéria hármas határáról küldött sms-t.
Varbó az Ipoly parton jeladóval a hátán 2014.03.27-én (fotó: Papp Ferenc)
Varbó a Csád-tó medrében, három ország határán, pirossal jelölve.
Ő jutott el lenyugatabbra gólyáink közül Afrikában.
Ezzel az összes eddig megjelölt gólyánk közül Varbó jutott a legnyugatabbra. A Csád-tó gólyavonulás szempontjából különleges helynek számít, mivel itt találkoznak a „nyugati” és a „keleti” gólyák. Ugyanis a nyugat-európai gólyák, a „nyugati útvonalon”, a Gibraltári-szoroson áthaladva érkeznek Afrikába, míg a kelet-európai gólyák a „keleti útvonalon” közlekedve a Boszporusz át, Kis-Ázsia és a Közel-Kelet érintésével érik el a Fekete-kontinenst. Telemetriás jelöléseknek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a Csád-tó környéke az a hely, ahol a két társág találkozhat Afrikában.
Varbó bejelentkezésével arra is fény derült, hogy az összes öreg madarunk nyugatra vonult Csádba, csak két fiatal madaruk (Picur és Keszi) választotta a déli, szudáni telelőhelyet a Nílus mentén.
Az öreg gólyák vonulási útvonala Afrikában (Veca pirossal, Horka türkizzel, Dalma narancssárgával és Varbó sárgával jelölve).
Mind nyugatra ment, a csádi száhel övezetben kezdte meg a telelést.
